Golf-találkozó inside #2

– Jöhetne már a váltás, jó lenne mihamarabb ágyba kerülni, mert holnap megint meló. Golf-találkozó, megint. „A GOLF-TALÁLKOZÓ” ahogy a sógor szinte szent áhítattal mondja. Nem volt elég neki, hogy tavaly bekönyörögte magát a beléptető sátorhoz, ahol az összes Paddock és Depo szereplőt alaposan megnézhette, de idén bejelentette a főnöknek, hogy szabit vesz ki, mert neki OTT részt kell venni. Kihozza „Rozit”, rém Rozit. Beírta a jelentkezési lapra, hogy Harlequin replika, patkány stílusban. Hiába mondtam neki, hogy attól még nem Harlequin, hogy Jocó a bontós csak négy különböző színű karosszériaelemet tudott neki szerezni, miután a múltkor egy jól sikerült születésnap után, kevésbé szomjasan, a saját garázsából a bezárt kapun keresztül akart kiállni, és a patkány stílus se arról szól, hogy műszőr ecsettel átkenjük a rozsdafoltokat kályhaezüsttel. Szóval inkább csótány, de azért reménykedik. A pályára persze felmegy (már ha a műszaki állapot miatt engedik), mert a múltkor nagyon felhúzta magát a tévés majmokon, akik egyfolytában ömlengtek a pályanapon, hogy így a „hacsi”, meg úgy a „hacsi”. Tamáskát már tegnap átküldte a stopperért, hogy lemérje, mennyivel fut jobb időt a japó imádóknál. Már ha a hajdani daliás 1,6 D motor 53 lóerejéből maradt még annyi, hogy körbeérjen. Annyira megfertőzte a családot, hogy már az unoka is a csak a találkozót rajzolja, persze szegény kicsi nehezen tudta eldönteni, hogy melyik színt kellene használnia a papi autójához. Kibicnek semmi sem drága alapon minden héten átküld valami „fantasztikus” vételt a hahu-ról, hogy csak 100-ért nekem is micsoda Golfom lehetne. „Bontóban van minden hozzá, nekem még aknám is van, majd együtt szerelünk, egyszerű ez, mint a faék” jeligével. Minden vasárnap garantált kínlódás. Jó ötlet, hogy így legalább egy napra megszabadulnék a családtól, de ilyen áron inkább kösz, de nem.

Nincs nekem bajom a Golffal, sőt. A mai napig bármikor elfogadnám azt a gyönyörű sárga kettes Golfot, amit 84 vagy 85 nyarán a nyugat-német rokonok küldtek ajándékba Tóni apjának. Ha el tudta kunyerálni szombat esténként a faterjától, akkor nem volt nagyobb úr a környéken nálunk. A lányokról gyorsabban le tudta pattintatni a textilt, mint bármi más. Láttam a múltkor Tónit, megpocakosodott, a haja is megritkult, azokat a lányokat is inkább nagyinak szólítják már, mint cicuskámnak, az akkori csodaautót pedig egy százasért, sőt már hatvanért is meg lehet venni. Hát így múlik el a világ dicsősége. 84 nyara volt. Hallgattuk a rádión a döntést, hogy nem mennek a magyarok Los Angelesbe amikor Tóni bá bejött, hogy megmutassa az új autót. Borúra derű.

Biztos jönnek holnap szép autók. Hallottam, amint a bejáráson a fiatal GTI dzsekis srác, tán a marketinges, büszkén mesélte, hogy már több mint 1000 autót regisztráltak, és nem tudja, hogy a zsűri hogy fog dönteni a rengeteg jó kocsi közül. Hát Rozi, fel kell kötnöd a gatyát.

El ne felejtsek időben venni egy jegyet az asszonynak, még tombolásat. Mondtam, hogy kerekezzen ki délután a Hooligans koncertre, hátha mi nyerjük a fődíjat, a kettes Golfot. Itt áll már a Paddock mögött, megnéztük, elég jó állapotban van, nem olyan százasért utánad dobják darab. Jocónak ebből nemigen lenne zsíros üzlet.

Jöhetnének már. Jó lenne aludni egyet, mielőtt a gyerek hazaér a suliból, mert akkor már nincs alvás, szerelni kell. Még csak kerékpárt. Még …