Az őr az órájára nézett. Zölden fluoreszkáltak a számok. 6:59. Jól jönne még egy kávé. Hosszú lesz a nap. Megreccsent a rádió: „Engedhetitek a kocsikat, DE CSAK A GOLF-okat!”. A kapu előtt már hosszú sor, a vége már Mogyoródon lehet. Próbálja felidézni a Golfok képét. A fater Szamaráján szocializálódva nem lesz egyszerű. A szám inkább megvan: „…1-es golf, 2-es golf, 3-as golf (ha) 4-es golf, érzed…”. Milyen királyság volt, amikor ezt bömböltették lefelé a Balatonra. Rég volt, elmúlt. Int az elsőnek, hogy jöhet. 7:00. Hosszú lesz még ez a nap.
100 méterrel odébb a beléptető sátorban fojtott mormogás, az utolsó eligazítás hangjai. „Papírt elvenni, vonalkódot leolvasni. Ha a pályára megy, akkor forgalmit, jogosítványt elkérni, amit a piros mellényesek ellenőriznek. Ha nincs papír, vagy nem jó, akkor átküldeni bal szélre az IT-hoz.”
Befut az első autó. Kettes Golf, nem annyira diszkrét koromfüsttel. Csippannás. Boldogság. Jönnek, csak egyre jönnek. Minden simának tűnik. Annak is kell lennie, hiszen a statisztika szerint több mint 90 % kinyomtatta a meghívót. Mindenki csak nem hagyja otthon. Új autó, csippanás, öröm. Kettő sima. Kezdenek legördülni a kövek. Újabb kuncsaft, csippanás, nem nyert. Nyomtatási gond lehet. De nem az. Persze, hiszen az úr látogatói meghívót lobogtat.
A kellemes úriember, egyre nagyobb hangon bizonygatja, hogy Ő pedig kiállítónak regisztrált. Se a név, se a rendszám nem szerepel sehol. Apa kezdődik. Az adatbázis is feltúrva könyékig. „Ügyfél törölve a kiállítói listából” villog a képernyőn. Mégis a jogi egyetemre kellett volna inkább menni. A háttérben, a rádióban egy katonás hang harmadjára ismétli el: „az őrök figyeljenek, hogy ide csak Golfok hajthatnak be. Az előbb is majdnem elgázolt egy Polo.”. Megvilágosodás és mennyei békesség. Vissza az úrhoz: „Elnézést, ugye Ön az aki Polo-val hajtott be az imént?”. Ő volt. Az úr Angihoz* tovább. Még jó ideig hallatszik, hogy „De én Polo-val, kiállítónak… a Golf találkozóra…miért nem…”. Angi jól bírja.
A hostess mosolyogva irányítja át a következőt. Kiállítói papír, vonalkód rendben. Sima látogató Golf tulajdonos, mivel a zsűri nem válogatta be. De őt beválogatták Paddock-ra**, vissza is jelzett, menni akar a pályára. Hűha. Mutatja az autót, milyen szép. Büszke rá. Ismerős autó (vagy inkább ismerős lány az autó mellett). Adatbázis elő, keresés. Meg is van. Az autó. De se a név, se az email cím nem egyezik. P-s rendszám a gépben, itt meg M-es. Zavar az erőben. Angi merre jársz? Le van foglalva, egy emberi kérdőjel áll mellette. Látom, hogy az se lehet egyszerű eset. 20 éves srác, kicsit sírásra görbülő szájjal. Vagy nem is kicsit.
Már az adatbázis Armageddon szele remegteti meg a sátor oldalfalát, amikor valamelyik ügyfélkezelésben rutinos kolléga felteszi a kérdést: nem lehet, hogy véletlenül 2x regisztrált? „Ja, de” derült fel a srác arca. Hosszú mese jön a barátjáról, aki elintézte az első regisztrációt, mert neki nem volt gépe és lekéste volna a határidőt, de aztán mégis lett gép, meg az új rendszám is… Szép és megnyugtató mese. Már örömmel hallgatjuk. Ők boldogan el a Paddock-ra.
Angi még mindig küzd. Fura szavakat sodor felénk a reggeli szél: …becsövezett versenyautó…rendszám nélkül…csak a pályára menne fel…szigorúan tilos…
A végén, még éppen az első könnycseppek legördülés előtt megoldja és brilliáns politikai érzékkel kárpótolja a srácot egy kiállítói lehetőséggel, aki szinte ugrált örömében.
Jön egy vidám társaság, akik örülnek, hogy kidumálták magukat a rendőrnél, mivel jogsit senki nem hozott magával. Nem messziről jöttek, csak valami 230 km-ről.
Vannak még néhányan, többnyire kedves őrültek, akik törött, begipszelt kézzel, vagy egész éjszakán át tartó szerelés után vezettek le több száz kilométert, hogy itt lehessenek, de már a saját nevükre se nagyon emlékeznek. Arra meg pláne nem, hogy hol hagyták el a belépőt vagy, hogy a pályára mikor kaptak időpontot. Ilyenkor jön jól az online adatbázis kapcsolat, ahonnan gyorsan kinyerhetőek nemcsak a regisztrációs adatok, hanem az is, hogy ki melyik értesítő levelet olvasta, vagy, hogy melyik linkre kattintott, hiszen az emberi tényező nem hagyható figyelmen kívül.
Aztán lassan minden kiállító a helyére kerül.
10.00. Helyszínváltás, látogató beléptető sátor. Indul a roham. Napsütés, mosolygó emberek, semmi fennakadás. Jutalomjáték.
17:00. A koncert hangjai mellett csomagolás, a technikai eszközökkel megrakottan irány az autó. A biztonsági őr fáradtan int a kihajtásnál. Az egyik szőke rendőrlány kávét visz neki. Hosszú nap volt. Nekik is.
Szögi András
* Kelemen Angéla – Volkswagen értékesítési és marketing asszisztens
** A legszebb autóknak kijelölt kiállítói terület.